Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

A magyar utazók és felfedezők

2015.02.19

A nagy magyar utazóink és felfedezőink

Az érdi Magyar Földrajzi Múzeumban találhatjuk a magyar utazók, földrajzi felfedezők állandó kiállítását. A múzeum első állandó kiállítása 1983. októberében nyílt meg a Magyar Földrajzi Társaság közreműködésével. A cél az volt, hogy bemutassák a látogatóknak, hogy milyen szerepet játszottak országunk utazói és felfedezői Földünk megismerésében.

Az alábbiakban egy rövid összefoglalást közlünk a nagy magyar utazóinkról és felfedezőinkről.

Magyar utazók a XVIII. századig:

Julianus barát kezdte a sort, aki az őshazában visszamaradt magyarok felkutatására indult (Volga és a Káma folyókig)

Budai Parmenius István észak-amerikai felfedező úton vett részt.

Zalánkeményi Kakas Istvánt Oroszországon keresztül át Perzsiába küldte Rudolf császár.

Hell Miksa és Sajnovics János azt a feladatot kapták, hogy az északi sarkvidéken figyeljék meg a Vénusz átvonulását a Nap előtt.

Éder Xavér Ferenc az indiánok földjét járta be Bolíviában, és írt róla nagyon érdekes könyvet.

Bernát Károly 14 évet töltött az indiánok között, ő utazta elsőnek végig az Amazonast.

Szepesi Csombor Márton először írt magyar nyelvű útikönyvet, miután egy szál ingben és egy imakönyvvel bejárta fél Európát.

Jelky András elsőnek jutott el Dél-kelet Ázsia szigetvilágába.

Benyovszky Móric utazásai négy világrészre terjedtek ki. Jelentős érdeme volt a Csendes óceán északi részének és Madagaszkár belsejének felfedezésében.

XIX. századi magyar utazók és expedíciók Ázsiában:

Ázsia kutatók voltak: Széchenyi Béla, Lóczy Lajos, Zichy Jenő és Jankó János Szibérián át eljutottak Kínába.

Dechy Mór Kaukázus kutató volt.

Almásy György, Prinz Gyula Tien-san középső hegyvidékét kutatta.

Gubányi Károly öt évet töltött Mandzsúriában.

Reguly Antal nyelvrokonaink nyelvét tanulmányozta és elkészítette Észak-Ural térképét.

Vámbéry Ármin dervis ruhába öltözve jutott Buharán keresztül Szamarkandba.

Újfalvy Károly 13 évvel később utazott Türgesztánba.

 

XIX. századi utazók és expedíciók Afrikában:

Ázsia után Afrikában járt a legtöbb magyar kutató.

Sass Flóra és férje, Samuel Baker a Nílus eredetét kutatták, felkeresték az Albert tavat és a Murchison vízesést.

Fekete János a HOLUB expedíció tagja volt.

Teleki Sámuel felfedezte a Rudolf tó és a Stefánia tó környékét.

Magyar László, Torday Emil, Menyhárt László a Zambézi és a Kongó vidékét kutatták fel és végeztek gyűjtő munkát.

Kittenberger Kálmán Ugandában lőtte le a híres egyagyarú elefántot.

Fenichel Sámuel, Bíró Lajos, Voinich Oszkár a pápuák és a polinézek között járt.

 

Amerikában járt kutatóink:  Bölöni Farkas Sándor, Xantus János, Haraszthy Ágoston, Rosti Pál, Bánó Jenő, Wass Sámuel.

Az osztrák-magyar északi sarki expedíció kimagasló eredménye a Ferenc József föld felfedezése.

Hazai utazóink eljutottak Ausztráliába és Új Zélandra.

XX. századi jelentősebb magyar utazók:

Jakabos Ödön, Almásy László, Kádár László, Keöpe Viktor, Baktay Ervin, Schultz Aurél, Sebők Imre, Molnár Mária, a Szahara expedíció, Stein Aurél, Ifj. Lóczy Lajos, Kompolthy Jób (10 évig Kínában) Kaszab Zoltán (Mongóliában fél millió rovart gyűjtött), Germanus Gyula, Vedres László (csónakkal járta a tengereket, folyókat).

Farkas Bertalan utazó jutott le a legmesszebbre, elsőként a kozmoszba.

(Irodalom: az érdi Magyar Földrajzi Múzeum kiadványa)

Összeállította: Mátrai Ferencné tudósító

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.