Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

A szabadságharc mítosza

A magyar történelem kegyeleti ünnepe október 6-a.

A szabadságharc mítosza

 

1848 tavaszán forradalmi helyzet alakult ki Európában a gazdasági-társadalmi rend polgári átalakulásáért. A régóta érlelődő társadalmi feszültség Magyarországon is forradalommá nőtt.

Pesten a radikális ifjúság, Petőfi, Vasvári és társaik vezetésével 12 pontban fogalmazták meg a követeléseiket. Kossuth Lajos a március 3-i országgyűlésen követelte a reformjavaslatok megvalósítását és a magyar független minisztérium kinevezését. A birodalom szerte kitört forradalmaktól szorongatott bécsi kormány engedményekre kényszerült. Április 7-én kinevezte az első magyar független minisztériumot, a Batthányi kormányt. Április 11-én pedig szentesítette a jobbágyrendszer megszüntetését, a polgári átalakulás alapjait, valamint a Batthányi kormány önállóságát rögzítő áprilisi törvényeket. (Fontosabb törvénycikkek: népképviseleti alapon összehívott országgyűlés Pesten, Bécstől független minisztérium, nemzetőrség felállítása, cenzúra eltörlése, unió Erdéllyel, úrbériség, papi tized megszüntetése, törvény előtti egyenlőség, vallásfelekezetek egyenjogúsága). Az „áprilisi törvények” elfogadása a forradalom győzelmét jelentette.

A bécsi udvar a kényszerű eredmények megadása után megkezdte az ellenforradalom szervezését. Az újonnan kinevezett horvát Jellasics a határőrség csapataira támaszkodva 1848. szeptember 11-én megindult a magyar forradalom leverésére. A válságos helyzetben Batthányi lemondott. Az országgyűlés a Kossuth elnökletével alakult Országos Honvédelmi Bizottmányra bízta a forradalom eredményeinek fegyveres megvédését. A napok alatt talpra állt magyar honvédsereg szeptember 29-én Pákozdnál megverte Jellasics seregét. A honvédsereg a tavaszi hadjárat során az ország nagy részén győzelmeket aratott. Az országgyűlés 1849. április 14-én a Függetlenségi Nyilatkozatban kimondta a Habsburg ház trónfosztását, és Kossuthot kormányzó-elnökké választotta. Kossuth miniszterelnöknek Szemere Bertalant nevezte ki.

A szabadságharc ügye azonban a katonai sikerek ellenére egyre kedvezőtlenebbül alakult. Az 1848-i forradalmakat a reakció Európa szerte leverte. A magyar szabadságharcosok magukra maradtak. Az új Habsburg uralkodó, Ferenc József elnyerte I. Miklós orosz cár támogatását. 1849. június közepére elindult az orosz támadás a magyar csapatok ellen.

1849 augusztusában a kormány Aradra tette át székhelyét. Itt tartotta utolsó ülését. Az országgyűlés jóváhagyásával Kossuth itt adta át a teljhatalmat Görgey főparancsnoknak, aki a teljhatalom birtokában a cári csapatok előtt Világosnál augusztus 13-án letette a fegyvert.

A szabadságharc leverését kegyetlen megtorlás követte. A véres bosszú napja a magyar történelem kegyeleti ünnepe lett: október 6-a, amikor Ferenc József tudtával Haynau kivégeztette a honvédsereg 13 tábornokát, az aradi vértanúkat: Görgey kegyelmet kapott.

Ugyan ezen a napon lőtték agyon a pesti Újépületben Batthányi Lajos gróf, volt miniszterelnököt. A kivégzés helyét ma örök mécses jelzi.

Haynau több száz kivégzést rendelt el. Többek között Csányi László kormánybiztost, Woronieckit, a lengyel légió, Peter Giront, a német légió parancsnokát.

A szabadságharcosok ezreivel telt meg több hírhedt várbörtön (Kufstein, Olmütz).

Sok ezer hazafi emigrációba kényszerült (Kossuth, Szemere, Klapka).

Idehaza tömegesen bujdostak a forradalmárok (pl.: Táncsics), 40-50 ezer kényszersorozott honvéd idegen földre került katonának.

A bécsi hadi törvényszék elé 7500 hazaárulási per került. Madách Imre is börtönbe került, mert sok hazafit bújtatott a házában.

„Megdőlt a szabadság végső reménysége

Halálra vérzik immár Magyarország” írta Henrik Heine 1849 októberében.

 

1849-es szabadságharc leverése után a gyulai vár mellé az oroszok fogoly honvédtiszteket hajtottak. Itt várták be a más helyeken kapitulált foglyokat. Itt fegyvereztek le 1300 honvédtisztet, közülük kilenc főt átadtak az osztrákoknak, akik Aradra vitték őket a kivégző helyre. Gyulán emlékhelyet alakítottak ki, kilenc emlékoszlop őrzi emléküket.

 

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc az elkövetett hibák ellenére is egyik legdicsőségesebb fejezete történelmüknek. Hosszú évtizedeken át volt a haladás és függetlenség jelképe nemcsak a magyar nép előtt, hanem az egész művelt világ előtt.

 

Írta és összeállította: Mátrai Ferencné klubtag

 

 

 

 

 

 

 

A mappában található képek előnézete Gyulai emlékhely 1848-1849

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.