Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

A szellem bajnoka

Ötkarikás múlt, 1928 – AMSZTERDAM

 

Ma már különösen hangzik, de az olimpiák nem mindig csak a sportról szóltak.  PIERRE DE COUBERTIN, a modern kori olimpiák atyjának javaslatára először az 1912-es stockholmi játékokon rendeztek művészeti versenyeket. A sporttárgyú művészeti alkotásokat erre a célra alakult bizottságok értékelték irodalom, festészet, szobrászat, építészet és zene kategóriákban.

 

Az 1948-as londoni játékokig minden olimpiához kapcsolódtak művészeti és szellemi díjak. Ám ezeket a díjakat a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ma már nem ismeri el a hivatalos programok között, így a nemzetek sorrendjében nem számítanak bele. A Magyar Olimpiai Bizottság ma is elfogadja ezeket az eredményeket.

 

Mező Ferenc (született Grünfeld Ferenc, Pölöskefő 1885. március 13 – 1961. november 21) még csak 11 éves volt, amikor megrendezték az első újkori olimpiai játékokat. A kisfiú rajongott az atlétika, a tenisz, a birkózás és a céllövészet, vagyis a sport iránt. Az iskolában két tárgy érdekelte, a latin és a torna. A latinból hivatás, a sportból szenvedély lett.

 

A latin és görög nyelvből diplomát szerző bölcsész több fővárosi iskolában tanított, közben gyűjtötte az anyagot „Az ókori olimpia” című könyvéhez, mely 1923-ban jelent meg. A gyűjtő munkát nem hagyta abba, jegyzetei sokasodtak.

 

Éppen kiadót keresett új könyvének, amikor tudomására jutott, hogy az amszterdami olimpián művészeti versenyt is rendeznek irodalmi kategóriában, ahová sporttal kapcsolatos művekkel lehet pályázni. Jelentkezett „Az olimpiai játékok története” című könyvével az Országos Testnevelési Tanácshoz, amely elküldte a művet Amszterdamba. A bíráló bizottság a 15 beérkezett munka közül dr. Mező Ferenc alkotását ítélte a legjobbnak. Az volt a zsűri véleménye, hogy ilyen alapos munka még sehol a világon nem jelent meg a témában, és a művet aranyéremmel jutalmazta.

 

Dr. Mező Ferenc így emlékezett a nevezetes eseményre: „Isten segítségével győztem a versenyen. Augusztus 1-én hirdették ki az eredményt a stadionban. A messze idegenben felszökött trikolórunk az árbocra és felharsant a nemzeti imánk: a Himnusz. Életem legszebb percei lehettek volna ezek, de a sors mostohaságából nem lehettem ott, de minden csalódásért kárpótol amszterdami sikerem, s boldoggá tesz az a tudat, hogy hazámnak javára lehettem.”

 

 

Kövesdi Péter újságíró írása alapján, mely megjelent a Vasárnapi Hírek 2016. július 16-ai számában, összeállította Mátrai Ferencné klubtag.

 

A mappában található képek előnézete A szellem bajnoka