Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Arany János (1817-1882)

 

Arany János (1817-1882) Nagyszalontán született, földműves családból.

 

Legnagyobb epikus költőnk, a népies realista költészet kiemelkedő alakja a magyar és az európai irodalomban Petőfivel együtt.

 

Debrecenben tanult, néhány hónapig vándorszínész is volt.

 

Hazatérése után megnősült, segédtanító, majd másodjegyző lett a szülőfalujában. 1846-ban az Elveszett alkotmánnyal, 1847-ben a Toldival nyert pályadíjat.

 

A Toldi megszerezte számára Petőfi barátságát.

 

Az 1848-as forradalom lelkes híveként, a szabadságharcban, mint nemzetőr vett részt.

 

A szabadságharc bukása után egy ideig Szalontán írnokoskodott, majd Geszten a Tisza családnál volt nevelő.

 

1851-től kilenc évig volt tanár Nagykőrösön.

 

1860-ban a Kisfaludy Társaság igazgatója lett és Pestre költözött. „Koszorú” címmel folyóiratot szerkesztett.

 

1865-1879-ig az Akadémia titkára, majd főtitkára volt.

 

Utolsó évtizedeit szomorúvá tették lányának, Juliskának korai halála, és az 1867-i kiegyezéssel kialakult új társadalmi és politikai viszonyok.

 

Budapesten halt meg 1882. október 22-én.

 

Epikus művészete (népies elbeszélő költészet) a Toldival bontakozott ki. Ebben sikerült a feltörekvő népi hős alakját megformálnia.

 

1848. március 15-e után versekkel és cikkekkel buzdított a küzdelemre, és szatírával leplezte le a megalkuvókat (A rab lelkek).

 

A forradalom és szabadságharc veresége, a parasztság nemzetté emelkedésének elmaradása nem kedvezett Arany népies realista stílustörekvéseinek, költészetére a szatirikus társadalomszemlélet és a romantikához való közeledés jellemző.

 

Lírája magasra emelkedett (Családi kör, Fiamnak, Ősszel, A dalnok búja).

 

Petőfi emlékét őrző versei: Letészem a lantot, Harminc év múlva, Névnapi gondolatok. Elítélte az önkényt, az elnyomást.

 

Ferenc József uralma ellen tiltakozott a Ráchel siralma című versében.

Történelmi tárgyú balladái: A Szondi két apródja, Rákócziné, A walesi bárdok, a Hunyadi ballada-kör, Buda halála.

 

1877-ben jelent meg az Őszikék című ciklusa.

 

Korának legjobb műfordítója volt.

 

Budapesti szobra a Nemzeti Múzeum előtt áll (Stróbl Alajos alkotása.

 

Nagykőrösön és Nagyszalontán Arany János Múzeum van emlékszobával.

 

Krúdy Gyula írta: „ Arany János az az embertípus volt, aki Magyarországot fenntartotta. Téli sarat elbíró csizmában viselte el a megpróbáltatásokat, zsoltáros hittel bízott a jövőben és halk rajongással gondolt a nemzeti ideálokra. Ez az embertípus őrizte meg a helyet a földrészen a kő szabadságával, a só nehézségével, és a tölgyfa életkorával”.

 

Írta, összeállította: Mátrai Ferencné klubtag

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.