Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Az úton végig kell menni

Március 8. Nemzetközi Nőnap

Az úton végig kell menni

 

Owen Róbert (1771-1858) gyáros szerint: az angol társadalom két pilléren létezhet: a nevelésen és a megfelelő társadalmi környezeten. Követelte olyan iskolahálózat megvalósítását, melyet az állam tart fent, és amelynek látogatása minden gyermek számára kötelező lenne.

Pestalozzi Johann (1746-1827) humanista svájci gondolkodó volt, aki eladta birtokát, és az árva gyermekek részére menhelyet és szegényiskolát létesített. Kidolgozta az elemi oktatás elméletét, és egyszerű módszerét. Megalapította az anyanyelvű oktatás, a számolás, mérés, és a rajz oktatás alapjait.

Mindkettő számára fontos volt a köznevelés, vagyis a nevelés szervezetébe tartozó intézmények együttes munkája, melynek legfontosabb szervezete a közoktatás legyen, ezen kívül bizonyos mértékű tényezői legyenek a család, az ifjúsági csoportok, szerveződések, a katonaság, a sajtó, a színjátszás, kiállítások stb. nevelő befolyása. Fontos része volt munkásságuknak a fenti célokat elősegítő és magvalósításukat biztosító törvények meghozása.

Az első magyar közoktatási törvényeket a 19. század második felében, a kiegyezés után hozták csak meg, Ezek a törvények vonatkoztak: az iskolarendszerre, a sajtóra, a múzeumokra, az ismeretterjesztésre, könyvtárakra, művészetekre, zenére, a színjátszásra, és a sportra. Hazánkban a közművelődés és a közoktatás első élharcosai voltak: Brunszvik Teréz grófnő (1775-1861), Teleki Blanka grófnő (1806-1862) és Leövey Klára (1821-1897) voltak.

Brunszvik Teréz a magyarországi óvodaügy úttörője, a nőnevelés jelentőségének lelkes hirdetője volt. A család martonvásári kastélyában éltek, ahol élénk kulturális élet folyt. Teréz fivére jó barátságban volt Beethovennel, aki kétszer vendége volt a családnak. Teréz 1828-ban megalapította az első magyarországi óvodát, Angyalkert néven. Pedagógiai nézeteire erősen hatottak Owen és Pestalozzi nézetei. 1834-ben a haladó köznemesség vezetőivel (Kossuth Lajos, Bezerédi István, Szentkirályi Móric) együtt igyekeztek, létrehozni kisdedóvó intézetek felállítását szorgalmazó egyesületet. A 40-es években támogatta unokahúgát, Teleki Blankát abban, hogy megnyissa az első magyarországi lánynevelő intézetét.

Telei Blanka a magyar nőnevelés bátor úttörője, a nők művelődési egyenjogúságának követője. Intézetében tanított Vasvári Pál és Leövey Klára is. Lelkes híve volt a forradalom és a szabadságharcnak. Hazafias magatartásáért és haladó nézeteiért Leövey Klárával együtt várfogságot szenvedtek.

Leövey 1844 januárjában követte a kormányt Debrecenbe. Részt vett a magyar csapatok felszereléséhez szükséges tárgyak, ruházatok összegyűjtésében. A szabadságharc után segítette a bujdosókat, és a forradalom és függetlenség gondolatának ébren tartásán munkálkodott Teleki Blankával együtt. Börtönből való kiszabadulása után haláláig a nőnevelés előmozdításáért tevékenykedett. De önálló nőmozgalom csak később alakult ki.

Az első nőmozgalom a feminizmus volt, melynek vezetője Clara Zetkin német tanítónő volt. A Feminizmus: a nők egyenjogúságáért küzdő polgári mozgalom volt. Gyökerei a nagy francia forradalom idejére nyúlnak vissza, de kifejlődése a 19. század második felére esik. A mozgalom elsősorban a nők választójogát követelte, valamint a művelődésben való jog és az állami vezetésben való részvételi jog biztosítását. Különösen jelentős volt a 20. században, Angliában kibontakozó mozgalom. Magyarországon 1904-ben alakult meg a Feministák Egyesülete, amelynek egyik legismertebb vezetője: Bédy-Schwimmer Róza volt, aki 1919-ben a Nemzeti Tanács Intézőbizottságának tagja volt, majd svájci nagykövet volt, majd az USA-ba költözött. Az európai országokban csak az I. világháború után nyerték el a nők a választójogot.

A nők teljes egyenjogúságának kivívását csak a nőmozgalom tűzte ki célul. Mivel a nőmunkások a férfiaknál fokozottabb kizsákmányolásban részesültek, ezért elkezdtek szervezkedni politikai jogaik kivívása érdekében. Harcba indultak s nyolc órás munkanapért, az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének érvényesítéséért, valamint a közügyekbe való nagyobb beleszólás, ill. a vezetésben való nagyobb arányú részvétel elvének megvalósításáért. Clara Zetkin vezetésével elsősorban Németországban jöttek létre nőmunkás szervezetek. Stuttgartban kiadták az egyenlőség című szocialista nőújságot 1907-ben. Clara Zetkin volt az egyik alapítója a Nemzetközi Szocialista Nőkongresszusnak 1915-ben Bernben. Az ő javaslatára itt határozták el, hogy minden év március 8-án megtartják a Nemzetközi Nőnapot.

Magyarországon már a Magyarországi Általános Munkáspárt (1880, Frankel Leó) politikai jogokat követelt a nőknek és az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének érvényesülését. De önálló magyar nőszervezetek sokáig nem jöttek létre. Az első nőmunkás értekezletet 1903. február 11-13-án tartották Budapesten. 1905. május 1-én elindult a Nőmunkás című lap. Az 1904-ben alakult Feminista Egyesületével közösen a magyarországi nőmunkás mozgalom is csak a választójogért harcolt.

Hazánkban, napjainkban az 1945. évi 8. törvénycikk alapján valósul meg a választójog. De nem valósul meg teljes egészében az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elvének érvényesítése és a vezetőbeosztásokba történő kiválasztás sem megfelelő. De több helyen sérül a nyolcórás munkanap megvalósulása is.

Mindannyiunk érdeke, hogy a nők egyenjogúsága érdekében eddig megtett úton tovább menjünk, mert amilyenek a nők egy társadalomban, illetve amilyen a helyzetük, olyan maga a társadalom megítélése is. Nekünk, nőknek nagyon kedves nap a március 8-a, mert a tavasz első virágait mi kapjuk a család, a munkatársak, barátok, és az egész férfitársadalom férfitagjaitól, annak elismeréséért, hogy közös erőfeszítéseink alapján társadalmunk nemzetközi megítélése mindig jobbá válik, hazánk méltó helyet foglal el a nemzetek nagy közösségében. 

 

Összeállította és írta: Mátrai Ferencné klubtag