Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Földünk jeges sarkai

Földünk jeges sarkai

 

A Földnek két jeges sarkvidéke van: az Északi és a Déli sarkvidék.

 

Az Északi sarkvidék központja az Északi-sarki tenger, amely helyenként eléri az ötezer méteres mélységet. A területe 14 ezer négyzetkilométer. Itt annyira hideg van, hogy egyetlen óriási, a Jeges-tengeren fekvő jégrétegből áll. Ebben a térségben a hőmérséklet mínusz 30 celsius fok alatt van. A cudar idő dacára élnek itt emlősállatok, amelyek alkalmazkodtak a jég hátán zajló élethez. A rozmárok és a fókák mellett a jegesmedvék kiváló úszók és búvárok, a tengerből táplálkoznak.

 

Antarktisznak hívjuk a Déli sarkvidéket. Ennek a térségnek a középpontja szárazföld, de ezt a kontinensrészt is vastag jégréteg borítja. Körülötte terül el a Déli-óceán, melynek mélysége 7235 méter. Az éghajlatváltozás miatt egyre inkább leolvad ez a jégréteg. Ez a Föld leghidegebb része. Leghidegebb hónap itt a július, mert ilyenkor van a legtávolabb a Föld a Naptól. Az Antarktisz a pingvinek hazája. És miért csak ott, kérdezhetnénk?

 

A köztudattal ellentétben a pingvinek nem csak a déli sarkon (Antarktiszon) élnek, elterjedési területük egészen 45. szélességi fokig húzódik. Tehát a kérdés úgy hangzana helyesebben, hogy miért csak a déli féltekén élnek pingvinek.



A pingvinek eredeti származási helyéről csak találgatások vannak, egyes feltételezések szerint Új-Zéland vagy az Antarktisz lehetett az „őshazájuk“, de mindenképpen a déli félteke, az északi féltekén eddig még nem találtak pingvin fosszíliát.



A későbbiekben a faj elterjedésekor az Egyenlítő környéki meleg tengeráramlások egyfajta akadályt jelenthettek a hidegkedvelő állatok számára, valószínűleg ezért maradtak a déli féltekén. Emellett feltehetőleg a trópusi területek nagyszámú ragadozó madár állománya is akadályozta a faj északabbra vonulását.

 

A legtöbb pingvinfaj a 45. és a 60 szélességi kör között fordul elő. Ausztrália, Új-Zéland, Dél-Afrika és a Falkland-szigetek partközeli vizeiben éppúgy megtalálhatók, mint Peru és a Galapagos-szigetek magasságában. Ugyanakkor a legnagyobb egyedszámban az Antarktiszon és az ahhoz közeli szigeteken fordulnak elő.



Mivel hidegkedvelő állatok, a trópusi területeken való előfordulásuk a hideg tengeráramlásokhoz kötődik: Dél-Amerika nyugati partján a Humboldt-áramlás, Dél-Afrika nyugati partján a Benguela-áramlás biztosít kedvező körülményeket számukra.

 

Írta és összeállította: Mátrai Ferencné

Forrás: octo.blog.hu

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.