Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

II. Rákóczi Ferenc fejedelemről

II. Rákóczi Ferenc fejedelemről

 

Ebben az évben ünnepeljük II. Rákóczi Ferenc születésének 340. évfordulóját. II. Rákóczi Ferenc a magyar történelem kimagasló alakja: az 1703-11-i szabadságharc vezetője, erdélyi fejedelem (1704-től), Szövetkezett Rendek Vezérlő Fejedelme (1705-től), hadvezér és író. I. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem és Zrínyi Ilona fia 1676. március 27-én született a Sátoraljaújhely melletti borsi kastélyban. Munkács ostroma (1685-88) alatt a várban, várvédő anyja mellett tartózkodott. A kapituláció után elszakították családjától, és osztrák jezsuiták nevelésére bízták.

 

Nagykorúságát elérve kiszakította magát a gyámság alól, megnősült (felesége Sarolta hesseni hercegnő lett) és mint 1900000 hold birtokának ura, Sáros vármegye főispánja 1694-ben Magyarországon telepedett le.

 

Megdöbbenve tapasztalta Magyarországon a Habsburg elnyomást, a jobbágyok nyomorát, de amikor a hegyaljai felkelés vezetésére kérték fel, azt nem vállalta.

 

A felkelés leverése után Bercsényi Miklóssal és néhány nemessel 1700-ban XIV. Lajos francia királyhoz fordult segítségért. De a francia megbízott elárulta őt, és így a bécsújhelyi börtönbe került, ahonnan felesége, de főként Gottfried Lehmann kapitány segítségével Lengyelországba szökött.

 

1703 elején itt (Brezán várában) keresték fel a tiszaháti felkelők vezetői: Esze Tamás és társai, akikkel szerződést kötött, amelyben szabadságot ígért a fegyverforgató jobbágynak, és kiáltványban az egész országot harcba hívta a Habsburg elnyomás ellen.

 

1703. június 16-án jött be az országba jobbágycsapatai élén. Maga vezette a tiszántúli, a bácskai hadjáratot, Tokaj, Szatmár, Szeged, Esztergom várának ostromát; a nagyszombati, zsibói, a trencséni és a romhányi csatákat. Minden erejével törekedett a nemzeti állam a fejlett gazdaságpolitika és a reguláris hadsereg megteremtésére.

 

Politikai látóköre és műveltsége korának főurai fölé emelte. Felmerült királlyá választásának terve, de az 1705-i őszi szécsényi országgyűlésen a főnemesek összefogása ezt megakadályozta. Fejedelmi hatalmát az erdélyi rendekkel szemben sem tudta megszilárdítani.

 

A császári udvar béketárgyalások révén megpróbálta eltántorítani a szabadságharc ügyétől. Ezek a próbálkozások épp úgy megtörtek II. Rákóczi Ferenc önzetlenségén, és hazaszeretetén, mint a családja helyzetével visszaélő kísérletek. Fiait ugyanis Bécsben nevelték.

 

Egyénisége nagy hatást gyakorolt kortársaira, kiváló szónok volt, a szabadságharc kiterjedt diplomáciáját maga irányította.

 

Gondoskodott a szabadságharc indokainak és eredményeinek bel-és külföldi ismertetéséről.

 

1707-ben az ónodi országgyűlést a szabadságharc folytatására és a Habsburg-ház trónfosztása mellé állította. A nemzeti egység létrehozására törekedett. Támogatta a magyar és a nem magyar népek nemzeti kultúráját. A nemesség megnyerése érdekében nem támogatta a jobbágyság antifeudális megmozdulásait, de számos jobbágyhelységnek hajdúvárosi kiváltságokat adott, a sárospataki országgyűlésen pedig minden katonáskodó jobbágyot felszabadított a földesúri függés alól. Nem tudta azonban felismerni, hogy az osztályellentéteket a nemességnek kedvező intézkedéseivel nem hidalhatja át.

 

17011. február 26-án az orosz segítség megnyerése érdekében elhagyta hazáját. A távollétében és tudta nélkül megkötött szatmári békét nem ismerte el.

 

Lengyelországba ment, utána Nagy Péter cár vendégeként Goanskban, majd Franciaországban XIV. Lajos udvarában élt 1713-tól.

 

1715-ben visszavonult a kamalduli szerzetesek kolostorába.

 

1717-ben Törökországba ment, remélve, hogy az osztrák-török háború lehetőséget nyújt a szabadságharc újra indításához. A terve nem sikerült.

 

 A háború után a török kormány Rodostót jelölte ki tartózkodási helyéül. Itt halt meg 1735. április 8-án.

 

Szívét kívánsága szerint a kamalduli szerzetesekhez vitték, akik a Majk pusztai templomban helyezték el. Testét Konstantinápolyban anyja, Zrínyi Ilona mellé temették. Közel negyed század bujdosását diplomáciai tervek, az emigráció szervezése és írói tevékenysége töltötte ki. Érdeklődött a természettudományok iránt. Történeti, hadtudományi és teológiai kérdésekkel foglalkozott. Művei: Hadakozó emberek tanító scholája, Emlékiratok, Vallomások, Értekezés a hatalomról.

 

Alakja, emléke a jobbágyság mozgalmaiban, népmesékben, mondákban, Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Ady költészetében él tovább. Szigligeti drámában ábrázolta. Életrajzát először Eustache Le Noble írta meg (1707). Portréját Mányoki Ádám festette meg (712). Hamvait 1906-ban hozták haza és a kassai Dómba temették el. Budapesti lovas szobra Pásztor János műve (1937).

 

Forrás: Új Magyar Lexikon

Összeállította: Mátrai Ferencné klubtag

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.