Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Petőfi Sándor (1828-1849)

2016.01.01

Petőfi Sándor (1828-1849)

 

Petőfi Sándor 1828. január 1-jén született Kiskőrösön. Apja Petrovics István mészáros mester, anyja Hrúz Mária.

 

Félegyházán, Kecskeméten, Szabadszálláson, Sárszentlőrincen járt iskolába. 1833-34-ben Pesten, 1835-38-ig pedig Aszódon végezte a gimnáziumot. Közben apja tönkrement, ezért Selmeczre került, ahol igen nehéz körülmények között tanult.

 

Selmecz után a pesti, székesfehérvári tartózkodása után Sopronba ment, ahol 1839 szeptemberében beállt katonának. 1841. februárban betegsége miatt leszerelték.

 

Vándorútra ment, színészek közé állt. Közben Pápán elvégezte a gimnáziumot 7. osztályát.

 

Ezt követően Kecskeméten, majd Pozsonyban lakott, ahol országgyűlési tudósításokat másolt, abból élt.

 

1843 júliusától Pesten és Gödöllőn tartózkodott, itt fordította le Charles Bernard: A koros hölgy és James: Robin Hood című regényeket.

 

Újra a színészet hónapjai következtek Debrecenben.  Innen Pestre ment, és Vörösmarty segítette kinyomtatni verseit. Ez után Pesten volt segédszerkesztő a Pesti Divatlapnál.

 

1944-től kezdtek megjelenni a művei: A helység kalapácsa, Versek I. kötet, Ciprusi lombok, Etelka sírjáról ciklus, megírta a János vitézt. 1945-re már ismert költő volt, mindenütt lelkesen ünnepelték.

 

1845 nyarán megismerkedett Mednyánszky Bertával, egy gödöllői jószágigazgató lányával. Ennek emlékét őrzi a „Szerelem gyöngyei” ciklus.

 

1846 tavaszán már forradalmi tettvágy tükröződik verseiben. Megszervezte a Tízek Társaságát, a fiatal Magyarország haladó szellemű írógárdáját. Megismerkedett a francia forradalomról szóló művekkel.

 

1846. augusztusban megismerkedett Szendrei Júliával, Szendrey Ignác tiszttartó lányával, és megkérte a kezét. 1847 szeptemberében tartották meg az esküvőt Erdődön. A nászutat Koltán töltötték, innen Kolozsvárra mentek, ahonnan novemberben Pestre költöztek. Jókaival laktak közösen egy lakásban.

 

1847. január elsejétől az Életképek munkatársa lett. Ekkor olvasta Arany János: Toldi című művét, és lelkesen üdvözölte őt, és életre szóló barátságot kötött vele. Ebben az évben jelent meg „Összes költemények” című munkája.

 

1848 elején megjelent az „Összes költemények” két kötetes kiadványa, és elkészült Shakespeare: Coriolanusának fordításával.

 

Egyik vezető egyénisége volt a márciusi forradalomnak. A pesti ifjúság az ő vezetésével szabadította fel a sajtót, kényszerítette a pozsonyi országgyűlést a cselekvésre. A Nemzeti dalának ismételt, nyílt elszavalásával és buzdító szónoklataival sokat tett a pesti nép fellelkesítéséért. Tagja lett a nemzetőrségnek, és társszerkesztője lett az Életképeknek. Királyellenes verseiért sokan támadták. Lelkes tagja volt az „Egyenlőségi Társulatnak”, ő írta a társulat kiáltványait.

 

Később jelentkezett honvédnek. Először Erdélybe indult küldetésbe, de visszatért Debrecenbe a zászlóaljához. Itt született meg egyetlen fia, Zoltán.

 

Erdélyben Bem seregében szolgált, akivel bensőséges kapcsolat alakult ki. Részt vett az erdélyi téli és tavaszi hadjárat több csatájában. Bem segédtisztjévé, majd őrnaggyá nevezte ki.

 

1848 júliusában Kossuth Lajos több íróval és művésszel együtt magához hívatta, hogy tartsanak népgyűléseket Pest védelmének érdekében. A felhívás megjelent, de addigra a kormány Szegedre költözött, és a népgyűléseket már nem tartották meg. Ezért családjával Mezőberénybe utazott, és visszatért Erdélybe Bemhez.

 

1849. július 31-én elesett a segesvári csatában. Az orosz támadásokban az erdélyi hadsereg elveszítette állományának 75 %-át. Haláluk Petőfivel nyer jelképes értelmet is egyben. Bem „apó” a „vörös sipkások” a névtelen hősök emlékezete Petőfi tollán keresztül lesz halhatatlan, és a segesvári csata helyszíne így lett irodalmi emlékhely is.

 

Költői pályája

Költői pályájának első szakaszában a különféle hatások alatt írt versei eljutottak az eredeti költészetig. Egyre nőtt benne a fogékonyság a költői egyszerűség, a köznapi témák és népi kifejezésmód iránt (bordalok, népdalok, népi életet ábrázoló művek). Mindenki számára érthető, mindenkihez szóló nemzeti költészetet alkotott.

Második szakasz elején írta a szomorú, érzelmes hangú költeményeit. Jelentős a szabadságért való harc és a szerelmi témáinak összekapcsolódása műveiben.

A harmadik szakaszban jelentek meg életkép és tájleíró lírái. Ugyanakkor megjelentek verseiben a költő érzései, hogy sorsa személyes élete elválaszthatatlanul összefonódott a szabadságért küzdő nép és a nemzet sorsával.

A negyedik szakaszban a forradalmár bontakozott ki. Ekkor írta meg nagyszerű forradalmi verseit.

Halálába a nép közvélemény nehezen nyugodott bele. Sokáig visszavárták, legendás mendemondák terjedtek el „bujdosásáról”. Költészete ma is élő hagyományként él a nép között.

Neve és munkássága külföldön is széles körben ismert. Ő az első a magyar írók közül, akit a világirodalom befogadott. Már életében akadtak fordítói. Később versei csaknem minden ismert nyelven megjelentek, s költészete a világirodalom részévé vált.

 

Vélemények Petőfi költészetéről

 

Arany János

„Vörösmarty és Garay ragyogó neve mellett egyszerre egy igénytelen név olvasható, Petrovics Sándor, majd Petőfi Sándor alakban, aki hivatva volt amazokat nemsokára háttérbe szorítani. Egy ifjú lángész bátortalan föllépései voltak ezek. Legelső versei, a külsőt tekintve, gondosabban vannak írva, mint a későbbiek. De az ifjú szellem mind szabadabban kezde repülni. Az idősebb írók hívei döbbenve tapasztalták, hogy az ifjú költő, kitől a tehetséget elvitázni nem lehetett, egészen más úton halad, mint elődeik. Innen az éles megtámadások a kritika részéről.

Ellenben népszerűsége a közönség előtt napról napra növekedett. Így látjuk őt nem csak hazája kedvenc költőjévé, európai hírre is emelkedni: így látjuk őt, mint irányadót a legújabb magyar lírának, melynek feladata volna nemzetien népszerű lenni s ez az mit legújabb iskolának nevezünk. …..Petőfi nem csak a magyar nemzet, de az egész világ legjelentékenyebb költői közé tartozik”

 

Márai Sándor 1937-ben

„Petőfi legenda, egy nép mitológiájának csodálatos hőse, kissé félisten, kissé kötelező olvasmány,…..nincs példa a világirodalomban.”

 

Ady Endre

Petőfi Sándor a XIX. század közepének váratlan csodagyermeke Magyarországon, amely Petőfit, valljuk be meg se szolgálta, de először még meg sem értette. Az akkori idők merész, hősies férfiassága: Magyarország és Petőfi egyek voltak, egy csoda gyermekei. Akkor, mikor egy bizonytalan eredetű nemzet fogta magát, s nagy bizakodó magyarsággal be akarta iktatni a szegény, balsorsú magyarságot a jobbfajta népek anyakönyvébe.”

 

 

Összeállította: Mátrai Ferencné klubtag