Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Szent István király, az államalapító

AUGUSZTUS 20 - A NEMZETI ÜNNEPÜNK

 

Augusztus 20-a államalapító Szent István király ünnepe. E nap jelentőségét először Szent László király emelte ki azzal, hogy a szokásos Nagyboldogasszony napi királyi tanácsülést augusztus 15-ről augusztus 20-ra tette át, mivel István királyt 1083. augusztus 20-án avatták szentté fiával, Imre herceggel és Gellért püspökkel együtt. A királyi tanács a megyeispánok, és a püspökök által alkotott testület volt, amely a királyt segítette a döntéseiben.

 

Később Mária Terézia a 18. század végén elrendelte augusztus 20-a megünneplését. Végül a magyar országgyűlés 1994. év III. 15. sz. törvénye augusztus 20-át kiemelt állami ünnepnek nyilvánította, mint államalapítás napját.

 

Az államalapítás határpont a társadalmi fejlődésben. A magyar nép történelmében a 10. század végére fejlődtek ki azok a gazdasági-társadalmi viszonyok, melyek szükségessé tették az állam megalakulását. Ezt a munkát Géza fejedelem készítette elő, befejezése pedig I. István király nevéhez fűződik.

 

István király Vajk néven Esztergomban született 967-ben, Géza fejedelem és Sarolt fiaként. Gizella bajor hercegnővel  996 körül kötött házasságot. Géza fejdelem halála után 997-ben vette át az uralkodást. 1000-ben Szilveszter pápa által küldött koronával megkoronázták.

 

Uralkodásának elején meg kellett törni a törzsfőket, akik hatalmát és életét veszélyeztették. (Somogyban Koppányt, Tisza-Maros-Körösök vidékén Ajtonyt, Erdélyben Gyulát). Harcai során biztos támaszt jelentettek számára a hozzá csatlakozó főurakon kívül a külföldről, főként Németországból érkező lovagok. A lázadó nemzetségek birtokait kisajátította, ezzel alapot teremtett állam- és egyházszervezői tevékenységéhez.

 

Az ország területét megyékre osztotta. Ezek középpontjában egy várban székelő, a megye élére kinevezett ispán állt. Emellett királyi birodalmakat is szervezett egy-egy kúria köré.

 

Az államszervezéssel párhuzamosan haladt az egyház szervezése is. Tíz püspökséget szervezett            (veszprémi, esztergomi, győri, pécsi, erdélyi, egri, kalocsai, csanádi, váci, bihari). Az esztergomi lett a rangelső, mivel a keresztény országokban levő egyházak ősi szokása volt, hogy az érseki székhelyet az uralkodó székhelyére kellett helyezni. Szent István a fehérvári bazilikát Szűz Mária tiszteletére alapította. Fehérvár koronázó és temetkezési hely lett. Több bencés apátságot is alapított (Pannonhalma, Bakonybél, Zalavár, Pécsvárad), ezeket birtokkal és adományokkal látta el. Törvényben előírta, hogy az egyháznak tizedet kell adni, és minden 10 falu lakosságát templomépítésre kötelezte, ezen kívül előírta az ünnepek megülését.

 

Az ország területét több ízben kellett ellenséges támadástól megvédeni (besenyők, lengyelek, valamint II. Konrád német-római császár ellen).

 

István meghonosította a latin nyelvű írásbeliséget. A latin nyelvű egyházi irodalom művelői a klerikusok voltak, később a literátusok (diákok). Két törvénykönyvben maradtak ránk rendelkezései.

 

Szent István király 1038-ban halt meg, a székesfehérvári királyi bazilikában temették el római szarkofágból átfaragott kőkoporsóban.

 

Első királyunk a magyar államiság megteremtője. A nyugati kereszténységhez csatlakozva emelte Magyarországot az európai nemzetek sorába. Állam és egyházszervező munkássága, törvénykönyveiben, intelmeiben kifejezett erkölcsi útmutatása évezredes történelmünk meghatározó alkotmányos alapja. Személye a magyar népben az országépítő Szent István királyként él, alakját az oltárképeken kívül többek között Benczúr Gyula, Székely Bertalan, Lotz Károly falfestménye, Stróbl Alajos lovas szobra a Halászbástyán, és Zala György szobra a Milleniumi emlékművön, valamint Erkel Ferenc operája örökítette meg.

 

Szent István nevét viseli Budapest legnagyobb egyházi épülete a Szent István Bazilika. 1845-ben született meg a döntés a tekintélyes méretű bazilika építéséről. A tervezéssel, a kivitelezéssel Hild Józsefet bízták meg, akinek 1867-ben bekövetkezett halála után Ybl Miklós vette át az építés irányítását. Az építkezés 1905-ben ért véget, és abban az évben szentelték fel. A templomot 1931-ben „bazilica minor” rangjára emelte a Szentszék. Szent István nevét 1938-ban vette fel. A 86x55 méteres alapterületű 96 méter kupolamagasságú templom díszítésén a kor számos kitűnő művésze dolgozott. (Strób Alajos, Fadrusz János, Sennyei Károly, Lotz Károly, Mayer Ede, Benczúr Gyula, Vastag György, Feszty Árpád, Róth Miksa)

 

A Szent István Bazilikában őrzik legrégibb nemzeti ereklyénket, a Szent Jobbot. A Szent Jobb a hagyomány szerint Szent István király jobb keze. Szent István szentté avatásakor, 1083-ban felnyitott székesfehérvári sírjában a bebalzsamozott holttestből csak a jobb kezét találták épségben. Az ereklye megőrzésére alapította Szent László király Bihar vármegyében a szentjobbi benedekrendi apátságot, ahonnan a török uralom alatt Boszniába került, később a raguzai domonkosok őrizték. Mária Terézia a raguzaiaktól visszaszerezte, és Schönbrunnba, majd Budára szállította, ahol a Zsigmond kápolnában őrizték 1944-ig. A nyugatra menekülő nyilasok a koronázási jelvényekkel együtt Németországba vitték. Az USA Mindszenty József kérésére 1945. augusztus 20-án visszaadta Magyarországnak. Ezt követően a Bazilikába, a Szent Lipót kápolnába végső, állandó helyére helyezték.

 

A Szent Jobbot minden évben augusztus 20-án Szent István emlékére népes körmenet kíséri végig Budapest utcáin, melyre a világ minden tájáról érkeznek magyar küldöttségek. Ez a körmenet az augusztus 20-i ünnepünk legjelentősebb és legszebb eseménye.

 

Írta, és szerkesztette: Mátrai Ferencné klubtag

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.