Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Természet sorozat - December

A természet naptára – December

 

Földünk Nap körüli pályáján úgy tűnik december hónapban egyre lassabban baktat álmos, sötét reggeleket és délutáni szürkületet borítva a tájra, s a ködbe vesző téli esték is korábban köszöntenek ránk.

 

A tél az élettelenség jelképe - pihen a természet, eltűnnek a virágok.

 

A lombjukat vesztett fákat reggelente már a zúzmara fehér tűi díszítik, és az ablakokon jégvirágok bontogatják szirmaikat.

 

De mégis vannak növények, amelyeken a tél nem vehet erőt. Ilyen örökzöldek a fenyőfélék, a mahónia, a karácsony kedvelt dísze a fákon élősködő sötétzöld levelekkel ékeskedő fagyöngy is.

 

Nem egykönnyen tarolja le a tél a fagyal lombját és apró fényes bogyóit sem. Ez az élő kerítésnek, sövénynek is alkalmas cserje gyakran az új levelek kisarjadásáig megőrzi üde zöld lombozatát.

 

Üdítő, szemvidító növény télen a sűrű bokrú apró, sötétzöld levelű, a karácsonyi csokrokba is illeszthető buxus, más néven puszpáng. Régi füveskönyveink dicsérték kőkemény, a vízben alámerülő, nehezen korhadó és szúmentes fáját, amelyből a kuruc kor idején a tárogatókat faragták.

 

Kertjeinkben közelebb merészkednek hozzánk az erdők, mezők madarai, s ha megfelelő táplálékra lelnek mellettünk, naponta vendégeink lesznek. Vigyázzunk, hogy táplálásukról folyamatosan gondoskodjon, aki egyszer elkezdte téli etetésüket.

 

A szunnyadó természet azért a borús téli napokon is felpillant néha-néha a déli órák napsütésében. A fenyők örökzöld lombja ilyenkor még szebben díszlik a kopasz faágak között, s az utcákon pedig a lucfenyők hatalmas halmai várják a közelgő karácsony ünnepét.

 

Írta: Hajnal Irén klubtag