Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Történelmi tévhitek - A sörrel való koccintás tilalma

2017.02.04

A magyarok 1849 óta nem koccintanak sörrel!

 

A közismert legenda szerint az 1848-49-es szabadságharc leverését az osztrákok sörivással és nagy koccintásokkal ünnepelték meg, s ezért a magyar ember nem koccint sörrel.

 

A részletesebb történet szerint a megtorlást irányító Haynau és tisztjei koccintottak sörrel a magyar vértanúk kivégzése után.

 

Olyanok is akadnak, akik szerint a tilalom csak 150 évre szólt, s ezért ma már nyugodtan koccinthatunk.

 

A szabadságharc és a következményeinek történelmét alaposan ismerő történészek azonban azt állítják, hogy mindennek semmi alapja nincs.

 

Katona Tamás 2000-ben azt nyilatkozta a Hajdú-Bihari Naplóban, hogy a németek nem is koccintottak sörrel, inkább az asztalhoz csapták korsójukat. A történész csak egyetlen képet ismert a győzelemre koccintó osztrákokról, de ezen is pezsgőt isznak, nem sört!

 

Hermann Róbert több interjúban is kifejtette, hogy ez a hagyomány egyetlen XIX. századi forrásból sem bukkan fel! Szerinte az is elképzelhető, hogy a borkereskedők találták ki valamikor a XX. században, hogy hazafias színben tüntessék fel a borívást a sörivással szemben. Ugyanakkor természetesen az is lehetséges, hogy a sörivás „hazafias koccintás nélküli” módszerét a sörkereskedők alkották meg, hogy nagyobb fogyasztásra ösztökéljék vásárlóikat.

 

A Marketing Centrum közvéleménykutató felmérése szerint a magyar sörivók 45 %-a már nem törődik a koccintási tilalommal. Valószínű ennek ellenhatásaként alakult meg Szegeden 2006-ban a Sörrel nem koccintunk mozgalom! Koháry Nándor a mozgalom vezetője szerint meg kell őrizni a koccintási tilalom hagyományát, mint a szabadságharc vértanúira való megemlékezés egyik szimbólumát. Szerinte nem a fontos, hogy van-e történelmi valóságalapja a legendának, hanem az, hogy egy generáció múltán az Aradi Vértanúk emlékezete már csak a hivatalos évenkénti megemlékezések során fogalmazódik meg, de a hétköznapok világából kivész!

 

 

Írta és összeállította: Mátrai Ferencné klubtag